Kedves Viki!

Mosolyogva olvastam végig a „9 DOLOG, AMIT MÁSKÉPP CSINÁLNÉK AZ ESKÜVŐMÖN” bejegyzésedet. Már én is elkeltem, így teljes mértékben át tudtam érezni az általad leírtakat. Véleményem szerint – ha lehetne – mindenki visszapörgetné az időt, és 1-2 dolgot másképpen csinálna a saját esküvőjén. Bár a meghívott vendégek, rokonok és barátok úgy gondolják, így volt szuper minden, ahogyan volt, én is összeírtam pár dolgot, hogy én mit csinálnék másképpen. (Megjegyzem nem kellett sokat gondolkodnom rajta.) :)

1. A karikagyűrű mérete. Jó tanácsként mindenkitől azt hallottuk, hogy nagyobb gyűrűt vegyél, mint ami pont most jó az ujjadra. Ez azért praktikus, mert a ceremónia gyűrűfelhúzás pillanatában nem lesz kellemetlen, hogy a megizzadt kezünkre nem tudjuk majd felhúzni egymás gyűrűjét a párommal, másrészt ha a későbbiekben majd teherbe esek, és megdagadnak az ujjaim, akkor is simán hordhatom a gyűrűt… Ezt megfogadva egy tavaszi napon vásároltuk meg a gyűrűt, mely akkor úgy gondoltam pont 1 mérettel nagyobb az ujjamra. TÖKÉLETES LESZ! Igen ám, de ahogyan nyáron megdagadnak a melegben az ember ujjai, úgy a téli hidegben egy picit vékonyabbak lesznek! Mondanom sem kell, hogy télen legalább 2 mérettel tűnik nagyobbnak a gyűrű, és folyamatosan azt nézegetem, hogy megvan-e még? Tanácsolták, hogy egy ékszerésszel csináltassak belőle kisebb gyűrűt, de az úgy már nem ugyanaz a gyűrű lenne. Még éppen nem esik le a gyűrű az ujjamról, így nem változtatok a méretén! De mindenesetre zavaró, hogy csúszkál az ujjamon. És hát mi van, ha majd a terhességem alatt valóban megduzzadnak az ujjaim?!

2. Menyasszonyi ruha vásárlás vagy bérlés? Mindig is kérdés egy lány számára, hiszen nem 2 Ft-ról van szó. Én egyértelműen a vásárlás/varratás mellett voltam, mert én szerettem volna először kimondani az „Igen”-t az általam elképzelt ruhában. Egy szalon honlapján beleszerettem egy menyasszonyi ruhába, így tudatosan kerestem fel szalonokat/varrónőket, hogy mekkora az az összeg, amennyiért megvarrnák nekem az álomruhát. Az egyik szalon vállalta, hogy megvarrná nekem a ruhát az általam vitt kép alapján. Körbe néztem és láttam, hogy nagyon szép saját készítésű ruháik vannak, így bátran vágtam bele a ruha varratásba. Megjegyzem annyiért vállalták a varrást, amennyiért a másik szalonból kölcsönözni tudtam volna a ruhát. Megkönnyebbülve összegeztem, hogy sokkal jobban járok, hiszen így az enyém marad a ruha, és az eladásból még profitálhatok is. Gyönyörűszép ruhát varrtak nekem, de NEM pont ugyanolyan lett!!! Nyilván nagyon nehéz egyetlen kép alapján olyan ruhát varrni, amilyet én ELKÉPZELTEM. Hozzáteszem a ruhát sem sikerült eladni, így mindig csak a helyet foglalja, pakolgatjuk innen oda, onnan vissza… Ha most mennék férjhez, egészen biztos, hogy én inkább kölcsönöznék egy ÚJ ruhát. Ugyanitt menyasszonyi ruha eladó… :D (Az én pro és kontra tippjeimet már összefoglaltam korábban ezzel a témával kapcsolatban, ITT el tudjátok olvasni őket.)

3. A menyecskeruhámmal is voltak problémák. Nagyon sok esküvős videót láttam a nagy nap előtt, próbáltam tanulni, hogy mit ne csináljak, milyen hibába ne essek. A menyecskeruhát is varrattam egy régóta ismert varró nénivel. Nagyon sok szép ruhát varrt már nekem, és nagyon szépen dolgozik. Azzal a melltartóval érkeztem hozzá mindig próbára, amelyiket terveztem, hogy az esküvőn is rajtam lesz, nehogy amiatt álljon majd csúnyán rajtam a ruha. Egy pánt nélküli, térdig érő, könnyű kis ruhám volt! Imádtam! És most jön a DE. Tudtam, hogy a pánt nélküli ruha úgy lesz rajtam, hogy a melltartó pánt is lekerül majd. Ez a próbán nem jutott eszembe, és melltartó pánttal próbáltam a pánt nélküli ruhámat. A menyecske tánc alatt folyamatosan csúszott le a ruhám, állandóan igazgatni, és húzgálni kellett felfelé, hogy ne essen le rólam. Mondhatom nagyon szépen mutat a felvételen, hogy én állandóan a ruhámat igazgatom. Pont ezt szerettem volna elkerülni!

4. Az esküvő előtt el szerettük volna kerülni a családi vitákat, botrányokat, így a vendéglistát az örömszülőkkel együtt állítottuk össze. Voltak a listán olyanok, akik át sem vették a nekik készített, névre szóló meghívót… de legalább tudtuk, hogy nem fognak eljönni! Voltak olyanok a listán, akik átvették a meghívót, ígérgették, hogy ott lesznek, eljönnek. Számoltunk velük étel, ital, busz és szállás tekintetében is. Nem jöttek el! És nyilván voltak olyanok is a listán, akiket azért kellett meghívni, mert „illik”. Na ettől a falnak mentem! Itt vegyesen voltak, akik megjelent és akkor láttam én is és a férjem is először (és utoljára), illetve voltak olyanok is, akik nem jöttek. Ha változtathatnék a múlton, egészen biztosan a férjemmel ketten állítanánk össze a vendéglistát, kihagyva azokat, akiket „illik meghívni, de nem is ismerem”, illetve azokat, akiket „illik meghívni, de tudom, hogy úgysem fognak eljönni”. Költséget, időt spóroltunk volna meg, és sok-sok idegességtől kíméltem volna meg saját magam!

5. A menyasszonyi tortát nászajándékba kaptuk az egyik barátunktól. Cukrász kisasszony, így teljes mértékben megbíztunk benne, és az ajándékában. Soha ne fogadd el a menyasszonyi tortát ajándékba! Utólag egészen biztosan egy extra tortát, vagy egy vőlegény tortát kértünk volna tőle, de nem a menyasszony tortát. A nagy napon derült ki, hogy ez volt élete ELSŐ menyasszony tortája… Szerintem ezzel mindent elmondtam!

6. Felkészültem a lagzimra. Az „öltözőmben” orvosi szobát és elsősegély pontot nyithattam volna. A láz- és fájdalomcsillapítótól kezdve, a sebtapasz, géz és ragtapaszon keresztül, a körömvágó kisolló és körömreszelőig minden megtalálható volt nálam. 100 db-os papírzsepi, nedvestörlőkendő, extra hullámcsatt. Egy dolog hiányzott csak, pont az egyetlen dolog, amire szükség lett volna: SZEMCSEPP. Éjfélre már vérben forgott a menyasszony szeme, annyira kimerült és fáradt voltam. Még szerencse, hogy éjfél után nem készült videó a mulatságról! 

7. Egy szép nyári napon volt az esküvőnk. Nagyon jó idő volt ránk, szikrázó napsütéses. Mi a legbonyolultabb dolog egy menyasszony számára? A WC használata. Hogy ne kelljen már a ceremónia előtt állandóan a mosdóba járnom, próbáltam nem túl sok folyadékot fogyasztani a nap első felében. Délelőtt kreatív fotózás, majd kis pihit követően vendégvárás, kikérés, polgári esküvő, templomi esküvő. Elég hosszú volt a nap, míg eljutottunk a vacsoráig, és őszintén szóval fogalmam sincs, hogy mennyit ittam a nap folyamán. Mindenesetre nagyon ki lehettem száradva, mert a videófelvételen RÁGOM A SZÁMAT. Arra emlékszem, hogy a lagzira érkezéskor 2 pohár vízzel pótoltam az egész napos folyadékhiányomat.

8. Megjegyzem, a násznépre sem gondoltunk víz szempontjából. A vendégváráson volt minden, mi szem-szájnak ingere, de a polgári esküvő, a vonulás és templomi esküvő alatt senki számára nem biztosítottunk folyadékot. Pedig nyáron volt az esküvő, és elég meleg volt. A násznép egyik tagjánál volt egy fél literes üveg víz, mely nagy hasznunkra vált, hogy elkerüljük az ájuldozást a szertartás alatt… Egy pohár frissítő egészen biztosan nagyon jól esett volna mindenkinek.

A vendéglistás részt abszolút átérzem, ebből nálunk is voltak nézeteltérések, mint ahogy a legtöbb családban.  Szerintem ez egy elkerülhetetlen tényező, ezért amit tenni lehet az az, hogy finoman a szülők tudtára adjátok, hogy ez a Ti esküvőtök, így azokat fogjátok meghívni, akiket valóban szerettek. A 3. unokatestvér szomszédjának a macskáját pedig hívják meg a szülők magukhoz egy teadélutánra, ha akarják.

Remélem, hogy hasznosnak találtátok ezeket a tapasztalatokat. Én még készülök egy esküvős bejegyzéssel, amiben néhány tippet szeretnék majd megosztani veletek. Ha esetleg bármilyen kérdésetek van a témával kapcsolatban, írjatok bátran, és akkor arra is igyekszem válaszolni a következő posztban.