Amikor megtudtam, hogy kisbabát várok, elmondhatatlanul boldog voltam. Aztán amikor megtuduk, hogy rögtön 2 baba érkezik, ez az érzés csak méginkább fokozódott. A férjemmel korábban már sokat beszélgettünk arról, hogy szeretnénk, ha ikreink lennének, és mivel mindkettőnk családjában voltak ikrek, erre meg is volt az esélyünk. Sok ismerősömtől hallom, hogy ők azért nem mernek gyereket vállalni, mert félnek a szülés fájdalmától, illetve a reggeli rosszullétektől. Hazudnék ha azt mondanám, hogy semmiféle aggodalom nem volt bennem a terhességgel kapcsolatban, de ez a része valahogy sosem foglalkoztatott különösebben. Tudtam, hogy ez egy természetes velejárója a várandósságnak, és mivel egy hintában is képes vagyok rosszul lenni, felkészültem arra, hogy nem fogom megúszni a dolgot. 

Az első 5-6 hét teljesen tünetmentesen telt, majd egyik napról a másikra, mintha csak megnyitottak volna egy csapot, beköszöntött az émelygéses, rosszullevős időszak.

Emlékszem, amikor szegény férjem kétségbeesetten nézett, mindig mondtam neki, hogy nyugi, ezek a 12. hét után elmúlnak. De az igazat megvallva olvastam több olyan kismamáról is, akiknek a 20. hétig voltak rosszullétei, úgyhogy csak reménykedni tudtam benne, hogy tényleg vége lesz az első trimeszter végére. 

Addig pedig a folyamatos hányinger, émelygés, és fáradtság jellemezte a mindennapjaimat. Az sem segített túl sokat, hogy bár folyamatosan éhes voltam, egyszerűen semmi nem esett jól. A húsra az első 3 hónapban rá sem tudtam nézni, most már szerencsére ezzel nincsen gond. Nem egyszer előfordult olyan, hogy nagyon megkívántam valamit, de mire elkészítettem, már szabály szerűen rosszul voltam a gondolatától is. Kínai csirkét valószínűleg még évekig nem fogok enni. :D

A 3 hónap alatt sok mindennel próbálkoztam, hogy mivel tudnám enyhíteni a rosszulléteket, és szerencsére több dolog be is vált, úgyhogy arra gondoltam, hogy ezeket veletek is megosztom, hátha valamelyik nektek is jól jön majd ezek közül:

Citromos bubis víz:

Nem tudom, hogy mi lehet benne a magic, de nálam működött. Ha éppen nem volt otthon friss citrom, akkor sima citromlével is megittam, és bár korábban sosem szerettem a szénsavas ásványvizet, most megváltásnak éreztem. A mai napig ezt iszom, és sokkal könnyebben lemegy belőle a napi kötelező mennyiség, mint sima vízből. Cukros üdítőket nem szívesen iszok, nem mintha nem esnének jól, és néha így is lecsúszik egy-egy üveggel, ha nagyon megkívánom, de igyekszem kerülni őket. 

Tízórai és uzsonna beiktatása

Éveken keresztül még a reggelivel is hadilábon álltam, nemhogy még tízórait meg uzsonnát is beiktassak a napi étkezések közé. Aztán amikor a várandósság elején hirtelen megnőtt az étvágyam, gyakorlatilag 2-3 óránként ennem kellett valamit, mert úgy éreztem, hogy azonnal összeesek. Ekkor még bőven dolgoztam, viszont a munkahelyemen még nem akartam megosztani a nagy hírt, úgyhogy próbáltam "észrevétlenül" egy-egy müzliszeletet, gyümölcsöt, vagy néhány szem kekszet elnyammogni. Ez a monitorok között senkinek nem tűnt fel, én viszont szintem tudtam tartani a vércukromat, és sokkal ritkábban szédelegtem. 

Szőlőcukor és gümölcslé a táskába

Egy elég durva rosszullét után feltankoltam a táskámat szőlőcukorral és 2 dl-es gyümölcslével, és ezek nélkül később már sehová nem indultam el. Így ha bárhol azt éreztem, hogy kezdek rosszul lenni, ezekkel helyre tudtam rázni magam a következő étkezésig.

Könnyű étkezések

Biztosan Ti is hallottátok már azt a mondást, hogy minden várandósság más, és ez tényleg így is van. A kolléganőm például folyton a húsos ételeket kívánta a terhessége alatt, én viszont egyszerűen rájuk sem tudtam nézni. A munkahelyi közös ebédek voltak a legrosszabbak, mert az első trimeszterben szinte semmilyen főtt étel nem esett jól. Itthon simán megettem vacsorára is egy tál müzlit, mert örültem, hogy az legalább lement, de ott elég furcsán néztek volna rám, úgyhogy inkább csak könnyű salátákat és zöldséges szendvicseket vittem magammal. Így legalább rá tudtam fogni, hogy készülök a bikiniszezonra.

Smoothie, shake, gyümölcs

Az első 3 hónapban a gyümölcsök, és a belőlük készült smoothie-ek és shake-ek voltak a megmentőim. Ezekből bármekkora mennyiséget képes voltam elpusztítani. Sokszor tejjel, natúr joghurttal és zabpehellyel turmixoltam őket, és így valamennyire táplálóak is lettek az étkezéseim. Érdekes, mert amennyire válogatós voltam a főtt ételekből, gyümölcsből szinte bármi jöhetett. Még szerencse, hogy pont akkor kezdődött a gyümölcsszezon, így rengeteg epret, banánt, barackot, sárgadinnyét és szilvát ettem. A tízórai vagy az uzsonna nálam még a mai napig valamilyen gyümölcs, így nem terhelem le a gyomromat, de nem is vagyok éhes, és a vitaminszükségletem egy részét is fedezni tudom velük.

Sok-sok pihenés

Óriási szerencsém van a férjemmel, és elképesztően hálás vagyok neki, mert rengeteget segített ebben a kritikus időszakban. Bevásárolt, kimosott és kitakarított helyettem, amíg én pihentem. A főzések egy részét továbbra is én csináltam, ilyenkor próbáltam olyan ételeket készíteni, amik gyorsan megvannak, és amik mellett nem kell folyamatosan ott állni, így a délutánok nagy részét fekve tudtam tölteni. Emellett pedig a családunk is besegített, heteken keresztül az ő főztjükön éltünk, amíg szigorú fekvésre voltam "ítélve". Sosem voltam egy sokat alvó ember, és sosem bírtam a sok fekvést, de ez alatt az időszak alatt, egyszerűen semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy ledőlhessek egy kicsit.

A kellemetlen tünetektől függetlenül viszont így is óriási boldogságmámorban telt ez az időszak. Elmondhatatlan érzés volt, amikor a két kisbabánk még csak 2 apró pötty volt, de már hallottuk a szívverésüket, és persze minden egyes vizsgálat, amikor láthattuk őket pár percre az ultrahang-monitorján keresztül. Felfoghatatlan élmény volt látni őket ficánkolni úgy, hogy én ebből még semmit nem éreztem. És egyben nagyon izgalmas volt ezt a titkot őrizgeti a barátaink és a rokonaink előtt. Szóval bármennyire nehéz is volt a fizikai része, akármikor újra csinálnám.