Vivienne Westwoodtól származik a címben szereplő "Buy less, choose well" idézet, és nagyjából 2 éve folyamatosan dolgozok azon, hogy át tudjam ültetni ezt a gondolatot a mindennapjaimba. Míg korábban a fogyasztói társadalom szokásai határoztak meg, és mindent megvásároltam, ami akciós volt, és amiről úgy gondoltam, hogy szükségem van rá, addig ma már inkább kevesebb, de jobb minőségű, időtálló dolgot vásárolok. Hogy hogyan jutottam el idáig?

Amikor az egyetemre kerültem, és végre lett egy kis plusz pénzem az ösztöndíjakból, szinte minden olcsó vackot megvásároltam. Ha valahová kitették az akciós táblát, én már rohantam, és függetlenül attól, hogy szükségem volt-e az adott dologra, megvettem, mert hát milyen jó áron van, ennyiért még a hülyének is megéri. Hát még nekem. Soha nem voltam az a típus, aki a bánatát vásárlásba vagy evésbe folytja, mégis érzelmileg feltöltött, amikor megpakolt szatyrokkal tértem haza. Aztán persze idővel rájöttem, hogy ez az érzés 1 napnál soha nem tart tovább, így újra és újra elindultam "szétnézni" a boltokba, hátha meglátok valami kihagyhatatlan ajánlatot. Szenzonról-szezonra selejteztem ki, és vásároltam az új ruhákat, kencéket, sminkeket, és soha nem éreztem azt, hogy ennyi elég, most már mindenem megvan. Egyszerűen nem tudtam ténylegesen kihasználni a meglévő dolgaimat, és kiaknázni a bennük lévő lehetőségeket, mert mindig jöttek újabb és újabb darabok a régiek helyére. 

Aztán ahogy elkezdtem dolgozni, és belecsöppentem a "felnőtt életbe", rájöttem, hogy ez hosszú távon nem tartható, hiszen így az olyan hosszú távú céljaimat, mint például a saját lakás vásárlása, soha nem fogom tudni megvalósítani. Emellett pedig a másik nagy visszatartó erő az, hogy egy 8 órás munkanap, és az otthoni teendők elvégzése után már nem marad se időm, se energiám arra, hogy a plázákat járjam és vásárolgassak. Pontosabban időm és energiám marad, de nem erre. Ma már sokkal jobban tudok élvezni egy kiadós sétát a Nagyeredőn és a Békás tónál, mint egy 2-3 órás shopping túrát. 

Rájöttem, hogy az engem körbevevő tárgyak felére semmi szükségem nincs, és csak megakadályoznak abban, hogy a fontos dolgokra tudjak koncentrálni. 

Megtanultam, hogy a meglévő dolgaimmal hogyan tudok "teljes értékű" életet élni úgy, hogy nem azon pörgök állandóan, hogy mire van még szükségem. Hiszen a rengeteg tárgy, amivel korábban körülvettem magamat, egyszerűen csak káoszt és folyamatos rendetlenséget teremtettek az otthonomban és az életemben egyaránt.

Az alábbi 8 tipp, illetve szokás, nagyon sokat segített nekem egy egyszerűbb, minimalistább és boldogabb életet kialakítani és fenntartani:

Első lépésben belevetettem magam a kacatkupac közepébe és kiválogattam azokat a dolgokat, amikre már nincs szükségem. Az íróasztalommal kezdtem, ahol 2 fióknyi szeméttől szabadultam meg. Ezután jött a ruhásszekrényem, a konyhaszekrény és a fürdőszoba. Ezeknek a szelektálásáról szeretnék majd részletesebben írni egy külön bejegyzésben, mert szerintem ez is "megér egy misét". 

Minden hónap elején készítek egy pénzügyi tervet, hogy lássam, az adott hónapban milyen kiadásaim lesznek. Így tudom, hogy a számlák és egyéb kötelező dolgok befizetése után mennyi pénzem marad, és ebből mennyit tudok félretenni. Vannak közép (pl. nyaralás, fogszabályzó, szemműtét) - és hosszú távú (pl. lakásvásárlás) pénzügyi céljaim, amikre minden hónapban igyekszem félretenni. Az ezután fennmaradó összegből pedig olyan "értelmes" dolgokat vásárolok, amiktől fejlődök és amik előrébb visznek akár szakmailag, akár a hobbimat illetően.

Ma már nem igazán tudnak lázba hozni a nagy piros, akciós táblák. Ha nagy ritkán ruhásbolt közelébe kerülök, akkor nyugtázom, hogy oké, már megint megkezdődtek a leárazások, de nem kezdek el csak emiatt "nézelődni", mint ahogyan régen tettem. Akkor vásárolok, amikor én akarok, és nem akkor, amikor az üzletek akarják, hogy vásároljak. Persze, ha tudom, hogy jövőre kell egy új télikabát, és nyáron éppen 50%-kal olcsóbban megtalálom a tökéletes darabot, akkor megveszem. A hangsúly a felesleges dolgok elengedésén van.

Hogy elkerüljem a felesleges vásárlásokat, az első időkben tudatosan kerültem azokat a boltokat, ahol korábban képes voltam otthagyni egy fél fizetést. Ma már amúgy sem töltöm indokolatlan plázázással az időmet, de eleinte nagyon sokat segített ez a taktika, mert így nem adtam meg még a lehetőségét sem annak, hogy elcsábuljak. Ez egyébként az élelmiszer vásárlásra is vonatkozik. Amikor korábban szinte minden nap beugrottam a boltba egy-két dologért, sokkal többet költöttem olyan apróságokra, amikre amúgy semmi szükség nem volt, csak épp ott megkívántam őket. 1-2 túrórudi, egy joghurt, egy kis sós nasi, és máris egy megpakolt szatyorral tértem haza, holott csak egy kis zöldségért ugrottam be.

Ez főképp a kozmetikumokra és az elektronikai dolgokra vonatkozik. Nem vásárolok anélkül, hogy nem bizonyosodnék meg arról 100%-san, hogy az adott dolog megfelel majd az igényeimnek. Még egy egyszerű vitamin megvásárlása előtt is több fórumot végigolvasok a véleményekről és a tapaszatalatokról, és még így is sikerül néha melléfognom. Persze erre mondhatja azt valaki, hogy na ő biztosan nem fogja az egész életét kutakodással, meg fórumok olvasásával tölteni, de ha alapból kevés dolgot akartok vásárolni, akkor egyáltalán nem kell sok időt ilyesmivel töltenetek. 

A lakásdekorációs kiegészítőkkel tudtam korábban túlzásba esni, mert megvettem olyan dolgokat is, amiket a "majdani saját otthonomba" szántam. Képek, párnahuzatok, szép takarók, kis mütyürök, amik aztán csak hely-és porfogóként funkcionáltak. Idővel persze rájöttem, hogy az a 45 m2, amiben jelenleg élünk, képtelen elnyelni ennyi lomot, így most már akkor sem veszem meg ezeket, ha nagyon jó áron vannak. Azért nem, mert lehet, hogy mire saját lakásunk lesz, már nem is fog tetszeni az adott dolog, vagy egyszerűen csak nem fog illeni az ottani környezetbe.

Azáltal, hogy nem veszek hónapról-hónapra több tucat ruhaneműt, jobban rákényszerülök arra, hogy kombináljam a meglévő darabjaimat. És sokszor én magam is meglepődök, hogy mennyi összeállítás kihozható egyetlen farmerszoknyából.

Ha pedig mégis szükségem van valamire, abból megpróbálok jobb minőségű, időtálló darabot vásárolni, amit több éven keresztül is tudok majd használni. Ezáltal hosszú távon pénzt, rengeteg helyet, és a rendrakástól megmentett időt takarítok meg. Egyszóval sokkal egyszerűbbé, tisztábbá és élhetőbbé teszem az életemet.