Néhány napja meghallgattam Villás Béla egyik előadását, aminek az volt a fő témája, hogy az élet feladat vagy pedig lehetőség-e. Ebben az előadásban volt egy rövid történet, ami igencsak elgondolkodtatott. A történet arról szólt, hogy ha megkérünk egy 70 éves embert, hogy mesélje el az életét, nagyjából 2 óra után elkezdi ismételni önmagát, mert nem tud újat mondani. Itt megállítottam egy pillanatra a felvételt és elgondolkodtam azon, hogy én vajon mit tudnék mesélni arról a napomról. És rá kellett döbbennem, hogy kb. egy mondatban össze tudnám foglalni az egészet. 

Amióta munkába álltam, a hétköznapjaim arról szólnak, hogy reggel felkelek, elmegyek dolgozni, este 6-ra hazaérek, pihenek egy kicsit, majd lefekszek aludni. Másnap pedig kezdődik az egész előröl. És ha valaki megkérdezi, hogy mi történt aznap velem, nem tudok egyetlen dolgot sem megemlíteni azon kívül, hogy dolgoztam. Ez pedig eléggé lehangoló. Éppen ezért módszeresen elkezdtem végigmenni az aznapi eseményeken, és esténként összegyűjtöttem minden egyes apróságot, ami örömet szerzett, vagy legalább egy picit megmosolyogtatott. Érdekes módon, legalább 3-4 dolgot sikerült összeszednem, ami mellett amúgy simán, említés nélkül elmentem volna. Ezt azóta minden este elvégzem, és végre látom, hogy mennyi apró kedves gesztus és pozitív impulzus ér egy-egy nap. Ezekből szeretném most a legemlékezetesebbeket megosztani veletek, az utóbbi egy hónapban készült Instagram képekkel együtt.