Világ életemben az a típus voltam, aki szeretett előre felkészülni mindenre, és persze ez az anyasággal, gyerekneveléssel kapcsolatban sem volt másképp. Ikres könyveket és fórumokat bújtam, hogy minél több okosságot magamba szívjak még a lányok születése előtt, hiszen bár a felmenőink között rengeteg ikerpár volt, már egyik "anyuka" sem él, akitől kérdezhettem volna. Aztán megszülettek a lányok, és rájöttem, hogy a valóság sokszor nagyon távol áll a könyvekben leírtaktól, így inkább a saját fejem után mentem. Ma már jó néhány olyan dolog van, amit másként csinálnék, de nyilván ehhez kellettek azok a tapasztalatok, amiket az anyaság gyakorlásával szereztem meg. Ezekből készítettem most egy listát, amolyan 6+1 "túlélési tippet" kezdő (ikres) anyukáknak, amikkel könnyebbé tehetőek az első hónapok.
1. A legfontosabb alapszabály: Minden elmúlik
A nehéz időkben mindig ez tartotta bennem a lelket, és minden kezdő anyuka ismerősömet ezzel próbálom "felvidítani" a nehéz napokon, hogy minden elmúlik. Ez sajnos a jó dolgokra is igaz, de az élet már csak ilyen. Szóval ha a babád éppen rosszul vagy nehezen alszik, kínlódtok az evéssel, vagy a fogzás miatt nyűgös, akkor gondolj arra, hogy egyszer ez is elmúlik.
2. Vezess naplót az étkezésekről
Az ikrek mellett valószínűleg teljesen elvesztettem volna a fonalat, ha nem vezetem, hogy ki, mikor, mennyit evett. Főleg az első időkben volt ez nagy segítség, amikor a kialvatlanság miatt azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Így elég volt csak ránéznem a kis füzetkémre, és nagyjából előre tudtam a következő etetés időpontját, fel tudtam rá készülni, illetve egy-egy sírás alkalmával ki tudtam zárni az éhséget. A hozzátpálálás megkezdésével pedig azt is vezettem, hogy mit ettek a lányok. Szerencsére nálunk nem volt allergiás reakció egyik ételnél sem, de ha előfordult volna, akkor így könnyebb lett volna rájönni, hogy mi okozhatja.
3. Próbáld meg minél hamarabb összehangolni a babákat
A babák az első pár hétben szinte csak esznek és alszanak, ilyenkor az ember úgy érezheti, hogy az irányítása alatt tud tartani mindent. (Emlékszem, én az első hetekben még vasaltam is napközben.) Még akkor is, ha a babák a saját ritmusuk szerint - különböző időpontban - lesznek éhesek. Idővel azonban, amikor már egyre többet vannak ébren, kivitelezhetetlen az, hogy külön kezeld őket. Az első időkben nekem az volt a legnagyobb dilemmám, hogy bár mindenkitől azt hallottam, hogy keltsem őket egymáshoz, nem volt szívem felébreszteni a még alvó babát, amikor a másik felébredt. Jópárszor próbálkoztam azzal, hogy mindkettőjüket hagytam a saját kis ritmusuk szerint "élni", de minden ilyen nap végén rájöttem, hogy ez hosszú távon nem működik. Olyanok voltak ezek a napok, mintha 48 órát próbáltam volna beléjük sűríteni, eszméletlenül elfáradtam a nap végére. Szóval eleinte inkább ébresztettem őket egymáshoz, aztán pedig szépen lassan egymáshoz igazodott a napirendjük, és most már szinte mindig egyszerre ébrednek.
4. Fogadd el a segítséget
Bárcsak ne lettem volna ennyire önfejű, és hamarabb elfogadtam volna a segítséget. Sokkal egyszerűbb lett volna az életünk, ha nem teljesen egyedül akartam volna mindent megcsinálni. Volt egy elképzelés a fejemben, hogy az első pillanattól kezdve mindent úgy akarok csinálni, ahogy az majd hosszútávon lesz. (Én kis naiv, akkor még fogalmam sem volt róla, hogy a gyerekek körül napról-napra fognak majd változni a dolgok, és nincs olyan, hogy hosszú táv.) Mivel tudtam, hogy a lányokkal egyedül leszek itthon napközben, ezért amikor az első két hétben itt volt anyukám segíteni, akkor is egyedül akartam ellátni a lányokat, mondván, hogy minél előbb beletanuljak abba, ami majd vár rám. Pedig nem történt volna semmi, ha két héttel később alakul ki az "egyszemélyes" rutinunk, amikor már csak egyedül vagyok velük itthon. Sőt, két hét alatt is annyit változnak a babák, hogy ami még az első napokban működik, az nem biztos, hogy két héttel később is fog. Egy szó, mint száz, igenis bátran fogadjátok el a segítséget, ettől még nem lesztek kevésbé jó anyák.
5. Alvás mindenek felett
Az első jótanács, amit szerintem minden friss anyuka megkap, hogy akkor aludjon, amikor a baba is alszik. Én sosem tudtam napközben aludni, és bár a császáros sebbel hetekig kínszenvedés volt mozogni, egyszerűen frusztrált az, hogy amíg anyukám kint tesz-vesz a konyhában, én addig "csak" fekszek. Pedig a megfelelő regenerációhoz nagyon fontos, hogy az anyuka eleget pihenjen az első 6 hétben. Szóval tanuljatok az én hibámból és igenis dőljetek le egy kicsit pihenni, amikor a babátok alszik. Úgy is fogtok még eleget éjszakázni később.
6. A legtutibb tipp: Figyelemelterelés
A lányok első szülinapja körül sokat nosztalgiáztunk a férjemmel az elmúlt egy évről, hogy miken mentünk keresztül, és, hogy mennyi helyzetet másként kezelnénk már így utólag. A legnagyobb félelmem mindig is az volt, hogy mit csinálok majd, ha egyszerre kezdenek el sírni és egyedül leszek velük itthon, hiszen nem tudom egyszerre ölbe venni és megnyugtatni őket. Sajnos voltak olyan napok, amikor úgy jött haza a férjem a munkából, hogy mindhárman (a lányok meg én) sírtunk. Pedig ha valaki akkor elmondja nekem, hogy ilyen helyzetekben próbáljam elterelni a figyelmüket, biztosan sok sírástól megmenekültünk volna. Nálunk legalábbis a mai napig nagyon jól működik az a taktika, hogy ha bármelyikük elkezd sírni, akkor gyorsan eltereljük valamivel a figyelmét. Énekelünk, táncolunk, tapsolunk vagy előveszünk valamilyen zenélő, világító játékot (ezek alap esetben elég idegesítőek tudnak lenni, de ilyenkor kincset érnek, szóval szerintem mindenképpen érdemes tartani belőlük néhányat otthon). A lényeg, hogy valamivel kizökkentsük a babát, így nyerünk pár percet, amíg kitaláljuk, hogy igazából miért sír. Persze nem biztos, hogy ez mindenkinél beválik, de egy próbát szerintem mindenképpen megér.
Az utolsó tanácsom pedig az, hogy ezeket a tippeket is kezeljétek fenntartással, hiszen mindannyian mások vagyunk, kőbe vésett "aranyszabályok" pedig nincsenek. Azért, mert anyukád, anyósod, a szomszéd néni vagy éppen a barátnőd úgy csinál valamit ahogy, még nem jelenti azt, hogy az nálatok is be fog válni, vagy, hogy nektek is mindenképpen úgy kellene csinálni. Hallgass a megérzéseidre, a babád jelzéseire és idővel minden kialakul.
Ha tetszett a cikk, bátran oszd meg másokkal! Ha pedig belesnél egy ikres anya mindennapjaiba, akkor kövesd az Inspirál-lak blogot Instagramon és Facebookon is.
